Néhány hete láttam ezt a rajzfilmecskét, és most onnan jutott újra eszembe, hogy épp az előbb olvasgattam az elhízásról szóló múlt heti előadást.
Hogy hogy jön ehhez a kis robotos meséhez az elhízás? Na mindjárt kiderül.
Hogy hogy jön ehhez a kis robotos meséhez az elhízás? Na mindjárt kiderül.
Kezdem ott, hogy eleinte nem nagyon lelkesedtem és nem sok jóra számítottam, hiszen mit is várhat az ember egy robotról szóló rajzfilmtől, amiben valószínűleg még beszélni sem fognak valami sokat? :/
No de okosan megoldottam a dolgot: az elejét végig beszél(get)tem és mindent igyekeztem kommentálni. ;) De aztán rájöttem, hogy eléggé lekötnek az események, meg ugye nem nagyon értettem először, hogy mi is történik, és kíváncsi lettem a dolgok magyarázatára.
Nos, a sztori röviden a következő (a végét nem árulom el ;) ): a Föld csupa mocsok, szeméthegyek állnak mindenütt és az emberek már nem tudnak mit kezdeni vele, ezért takarító-robotokat építenek, ők maguk pedig wellness-űrhajókra szállnak, hogy jó körülmények között várják ki a munka végét. Telik-múlik az idő, s a dolgos robotok közül már csak egy marad: Wall-e. Ő teszi is a dolgát reggeltől estig, azonban valójában olyan ő, mint a 200 éves ember robot-főszereplője: vannak érzelmei, van háziállatkája, "kincseket" gyűjt a szemétből, zenét hallgat, "házat" tart fönn, és mindeközben roppantul magányos. Ám egy nap a nagy semmiből előtűnik egy másik robot (naná, hogy egy lány), akinek van egy szigorúan titkos küldetése...
Közben ám betekintést nyerünk az emberek világába is. Már a sokadik generáció él az űrhajón, robotok szolgálják ki őket. Teljesen ellustultak, elkényelmesedtek, már nincs is ember-formájuk, szerintem olyanok inkább, mint valami nagy hernyók. Nem járnak már a saját lábukon, helyette nagy, "önjáró" robot-fotelekben közlekednek. A fotel természetesen ellátja őket mindenféle finomsággal (értsd: gyorskaják, műkaják), telefon (videófon), számítógép és tévé is egyben. Úgyhogy ezek a nagy hernyók csak siklanak az úton, környezetükből semmit sem látnak és csak az előttük lévő monitorra merednek egész nap... és persze híznak és híznak.
Görbe tükör, nemde? Nem ezt vártuk egy rajzfilmtől.
De lehet, hogy épp ezért tetszett nekem. Mert oké, persze, aranyosak a figurák, vannak kedves jelenetek, és egy idő után az alapszituáció sem tűnik olyan lehetetlennek és érthetetlennek, sőt, egy idő után annak is őszintén örülök, hogy a két robot egymásba szerelmesedik... ;) (Tiszta felüdülés, hogy végre egy rajzfilmben nem a hercegkisasszony és a királyfi talál egymásra...)
No de okosan megoldottam a dolgot: az elejét végig beszél(get)tem és mindent igyekeztem kommentálni. ;) De aztán rájöttem, hogy eléggé lekötnek az események, meg ugye nem nagyon értettem először, hogy mi is történik, és kíváncsi lettem a dolgok magyarázatára.
Nos, a sztori röviden a következő (a végét nem árulom el ;) ): a Föld csupa mocsok, szeméthegyek állnak mindenütt és az emberek már nem tudnak mit kezdeni vele, ezért takarító-robotokat építenek, ők maguk pedig wellness-űrhajókra szállnak, hogy jó körülmények között várják ki a munka végét. Telik-múlik az idő, s a dolgos robotok közül már csak egy marad: Wall-e. Ő teszi is a dolgát reggeltől estig, azonban valójában olyan ő, mint a 200 éves ember robot-főszereplője: vannak érzelmei, van háziállatkája, "kincseket" gyűjt a szemétből, zenét hallgat, "házat" tart fönn, és mindeközben roppantul magányos. Ám egy nap a nagy semmiből előtűnik egy másik robot (naná, hogy egy lány), akinek van egy szigorúan titkos küldetése...
Közben ám betekintést nyerünk az emberek világába is. Már a sokadik generáció él az űrhajón, robotok szolgálják ki őket. Teljesen ellustultak, elkényelmesedtek, már nincs is ember-formájuk, szerintem olyanok inkább, mint valami nagy hernyók. Nem járnak már a saját lábukon, helyette nagy, "önjáró" robot-fotelekben közlekednek. A fotel természetesen ellátja őket mindenféle finomsággal (értsd: gyorskaják, műkaják), telefon (videófon), számítógép és tévé is egyben. Úgyhogy ezek a nagy hernyók csak siklanak az úton, környezetükből semmit sem látnak és csak az előttük lévő monitorra merednek egész nap... és persze híznak és híznak.
Görbe tükör, nemde? Nem ezt vártuk egy rajzfilmtől.
De lehet, hogy épp ezért tetszett nekem. Mert oké, persze, aranyosak a figurák, vannak kedves jelenetek, és egy idő után az alapszituáció sem tűnik olyan lehetetlennek és érthetetlennek, sőt, egy idő után annak is őszintén örülök, hogy a két robot egymásba szerelmesedik... ;) (Tiszta felüdülés, hogy végre egy rajzfilmben nem a hercegkisasszony és a királyfi talál egymásra...)
Szóval, a lényeg az, hogy ez a kis gügyének tűnő rajzfilmecske végül is tökjó volt. :) És voltak benne vicces beszólások, íme a két kedvencem:
- ... és ültetünk majd pizzafát is! :)
- Reklám szlogen: "Viseljen kéket! Az az új piros."
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése