Nyughatatlan természet Trevor Anderson professzor. Miután az őrült elmélete miatt veszély fenyegeti az állását, szabadságra megy. Az unokaöccse, Sean és a csinos izlandi idegenvezető, Hannah oldalán nekivág, hogy megtalálja a vulkánt, amely eltűnt testvére szerint a Föld kérge alatti titokzatos világba vezet. Rá is bukkannak a különleges átjáróra, ahová belépve, vagyis belezuhanva, kezdetét veszi életük legnagyobb kalandja. Földalatti szörnyek, lávafolyamok és úszó szigetek között próbálják túlélni a kalandot, melynek során az eltűnt báty körüli titkokra is fény derül. (port.hu)
Ahhoz képest, hogy ez egy akciódús, ide-oda futkosós, menekülős, ordibálós kalandfilm, felvonultatva az erre a típusra jellemző összes stílusjegyet (beleértve ebbe a gyengécske, jópofáskodni vágyó poénokat és a szerelmi szálacskát is), nekem valahogy mégis bejött és jó kikapcsolódásnak bizonyult a mozizás. Időnként egészen olyan voltam, mint egy kisgyerek, úgy izgultam-szurkoltam végig. Pedig igazából nem egy nagy eresztés a film, csak az én hangulatomhoz illett most ilyen jól, úgy látszik épp erre a fajta szórakozásra volt szükségem.
Brendan Frasert továbbra sem szeretem (sőt, még csak helyesnek sem tartom), szerintem minden filmjében csak ugyanazt a majomkodást adja elő, úgyhogy rá nem is pazarolnék több szót. Viszont az első sorban leírt kritizáló megjegyzéseim mellé még egyet kell hozzátennem, ez pedig az, hogy a kalandos utazás során nekem kicsit hiányoztak az emberek és egyéb furcsa lények. Lehet, hogy csak azért, mert az emlékeimben még nagyon él az az azonos címmel készült 1999-es film, amit a tévében időnként még mostanában is le szoktak vetíteni, pedig valójában nehéz lenne párhuzamba állítani a két alkotást, hiszen eléggé más jellegűek, más ritmusúak, még a főszereplők karakterei is igen eltérőek. Megfordult a fejemben, hogy talán el kellene olvasnom Jules Verne eredetijét, akkor egészen biztosan fény derülne arra is, hogy vajon élnek-e emberek a föld alatti világban...
3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése