2009. január 17.

Ellenséges vágyak

Igen, tudom. Nem kéne ennyi filmet néznem, de a napokban valahogy "rákattantam"...
És ami a legjobb: valahogy mindig "beválasztok" ilyeneket, mint ez a ma esti, egyébként hosszú-hosszú film. Amiről persze csak most olvastam el a neten: ez egy "erotikus-thriller". Hm. Eddig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen kategória.


Na, kezdem a kötözködést: thrillernek egyáltalán nem thriller. Erotikusnak viszont tényleg az, de nem maga a film, hanem az a kb. 3 darab hosszúra nyúlt "ágyjelenet", ami aztán igazán élethűre, mindentmegmutatósra sikeredett. Ja, és a szado-mazót ki ne hagyjam.

Nem tudom, mi ez a részemről, de valahogy bírom az ilyen kínai-japán-tajvani-stb. filmeket. (Csak a pontosság kedvéért: itt az áll, hogy ez a darab egy amerikai-kínai-tajvani-hongkongi alkotás.) Nem olyan nagyon-nagyon sokat láttam ám belőlük, de valami mindig megfogott bennük. Az elején persze alig bírom követni, mert a nevek is olyan furák (itt pl. az egyik pasit esküszöm, úgy értettem, hogy Kis Mukk-nak hívták...), meg hát valljuk be, no, a mi szemünkkel a szereplők is eléggé nehezen elkülöníthetőek...
Aztán valahogy eljön a pillanat, amikor már kiigazodom, nem zavarnak sem a nevek, sem az, hogy esetenként egy árva szót sem értek és a feliratra kell támaszkodnom. Van valami, ami meg tud fogni. A zene, a képek... az általában keserű-szomorú történet.


Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy beleolvastam egy-két kritikába, ami eléggé lehúzta ezt a kis ma esti filmemet... De akkor most elmondom, hogy én hogy látom.

A történet egyszerű, bár elsőre kicsit bonyolultnak tűnik. A főszereplő egy kínai lány, aki a japán megszállás idején Hong Kong-ba menekül. Elég kis félénk, visszahúzódó lány, de az egyetemen megtetszik neki egy fiú, aki mellesleg nagy ellenálló-szabadságharcos és az ő kedvéért belép a színjátszókörbe is. Hazafias darabokat játszanak, nagy sikerrel. Azonban a srác tovább akar lépni: egy "áruló", japán bérenc honfitársuk meggyilkolását tűzi ki célul és az összes barátja csatlakozik hozzá. A lány természetesen csakis a fiú kedvéért... akivel nem, nem egy pár! Egyetlen csók csattan el köztük... de az is túl későn. Viszont ezek az egymásra nézések... hát ezek mindennél többet mondanak.
Szóval, továbbra is szerepet játszanak, a lány egy gazdag kereskedő feleségének adja ki magát, ennek a hidegvérű, gyilkoskezű miniszternek a köreibe kerül... majd a szeretője lesz. Egyre kiélezettebb a helyzet, egyre nagyon veszélynek teszi ki magát. Nem kém ő, csak próbálja megteremteni a megfelelő helyzetet a pasas meggyilkolásához. De persze közben... ahogy annak lennie kell, megszereti őt.

És a vége...! Hát, az mindenért kárpótol. Nem akarom leírni, de valószínűleg nem is tudnám. Ez is megint az a kínai-japán-hongkongi stb. világ, ahol nem a szavak számítanak, amit nem lehet szavakkal visszaadni, mert látni kell. Látni kell azt az arcot, amivel a szadista barom pasas ránéz a lányra az ékszerboltban. Látni kell azt az arcot, amivel a kivégzőosztag előtt az ifjúkori szerelmes srác néz a lányra... az valami iszonyúan szívfacsaró volt!!! És közben hallani kell azt a zenét.

Nem érdekel, hogy hosszú. Vagy hogy egyes kritikák szerint uncsi és szokványos, mások szerint meg perverz. Szerintem egy perc sem volt felesleges benne. Van úgy, hogy csak ülni kell és nézni, hallgatni, befogadni. Szerintem tökéletes.

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése