Eredendő bűn

Luis Antonio Vargas, a gazdag kávéültetvényes levelezés útján szerez magának feleséget, aki elég fiatal ahhoz, hogy gyermeket szüljön neki. Vargas nem szenvedélyre vagy szerelemre vágyik, gyakorlatias céljai vannak leendő nejével: legyen jó társaság, és hozza világra örököseit. Amikor megérkezik a postai úton szerzett menyasszony, Julia Russell, a férfi elámul érzéki szépségén. Ez a nő nem az a szerény lány, akire a küldött fénykép alapján számított. Csakhogy a fiatalasszony, nem sokkal az esküvő után rejtélyesen eltűnik. (port.hu)

Korábban egyszer már láttam ezt a filmet, de csak a legvégére emlékeztem, no meg arra, hogy akkor valahogy nagyobb hatással volt rám, mint most. Most valahogy túl "kevésnek" találtam: szerintem túl nagy hangsúlyt fektettek Angelina Jolie melleire (hozzáteszem biztosan nem véletlenül, mert ezt leszámítva csak egy kis sápadt-fakó, szép hajú, vastag szájú nőszemély lenne), no meg arra, hogy a szerelem (vagy épp a fent említett hölgyemény) milyen hülyét tud csinálni az emberből.

Na jó, nem leszek ennyire cinikus, mert nyilván megvan az érzelmi oldala is annak a bizonyos "mindent feladni a másikért" dolognak, csak most épp kevéssé vagyok erre befogadóképes. Szép dolog, ha valaki a pofon után odafordítja a másik orcáját is, de a mai világban szerintem nehéz elkerülni, hogy egy ilyen után ne tekintsék, hogy is fogalmazzak, egyszerűen csak: hülyének az embert. Sajnos én is már reflexből ilyen falakkal védem magam, és hogy őszinte legyek, a filmnek sem sikerült erről lebeszélnie, bár tény, hogy nagyon igyekeztek. ;) Ha hagynám, hogy előtörjön belőlem romantikus énem, egészen biztosan egy lelkes élménybeszámolót olvashatnátok itt és azt, hogy bizony teljesen beleszerelmesedtem Antonio Banderas karakterébe, no meg a szemébe... Hogy létezik-e igazából is ehhez hasonló sorsfordító, mindent elsöprő szerelem (már ha ez egyáltalán az, nem csupán csillapíthatatlan vágy és szenvedély), amelyben már semmi sem számít a szeretett lényen kívül, még annak ellenünk elkövetett bűnei sem? Fogalmam sincs, de talán az az imént elhallgattatott romantikus lelkületű leány még reménykedik benne... Még szerencse, hogy én ilyen bizalmas információkat sosem adok ki magamról. ;)

Viszont maga a film nem egy rossz darab: egészen az utolsó jelenetig izgulhatunk hol a fiúért, hol a lányért, hol épp egyszerre mindkettőjükért. Vannak fordulatok, kisebbek-nagyobbak egyaránt, s látunk mesés tájakat, hallunk szép zenéket is. Aztán a végén egyszer csak véget ér az izgalmas utazás és ki-ki eldöntheti magában, hogy hőseink vajon megérdemelték-e sorsukat. Bizony, ez ám nem mindig egyértelmű.

4/5