Itália csókja

Az idősödő Miss Bentley (Vanessa Redgrave) minden nyáron egy vadregényes olasz tó melletti villában tölti vakációját. A mindig életvidám hölgy számára ez a nyár alapvető változásokat hoz a II. világháború előtti utolsó, igazán békés évben. A villába ugyanis új nyaraló érkezik egy sármos úriember, Wilshaw (Edward Fox) őrnagy személyében. A nyugdíjas katonatiszt eleinte nem tanúsít különösebb érdeklődést Miss Bentley iránt. Annál inkább leköti a figyelmét egy fiatal nevelőnő, Miss Beaumont (Uma Thurman), aki némi bizsergető kalandot keresve flörtölni kezd a női nemmel általában nehezen boldoguló Wilshaw-val. (port.hu)

Vannak ezek a filmek, középkorúak love storyjáról. Érettebb karakterek, kevesebb csacskaság, kevesebb egymásnak esés és vad ágyjelenet (kivétel a Szerelem a kolera idején végén, ami sajnos néha még azóta is kísért...). Viszont ott az áhított remény, hogy talán húszon túl is lehet társra lelni - ez pedig nem semmi ám, hiszen én is egy magányos macskás vénlány vagyok, még pedig a rosszabbik fajtából, a macska nélküliből. Ott volt például a Szerelem második látásra (aminek mellesleg ugyanolyan idióta magyar címet választottak, mint ennek a mostaninak: lehet, hogy hangzatos, de semmi köze a filmhez), amiben Dustin Hoffmann és Emma Thompson olyan szép lassan, kedvesen egymásra talál, hogy öröm volt nézni. Ebben a filmben viszont pont ez az egymásra találás volt kicsit kevés... Nem tudom, lehet, hogy csak az a gond, hogy nem ismerem a főszereplőket, hiszen nem épp mai filmről van szó, de tény, hogy sajnos nem tudott magával ragadni. A főszereplőnő hiába is tagadja, de maga is egy magányos macskátlan vénlány, igaz, örökké pörgő, hyperaktív kiadásban; a pasi pedig egy morcos kiskakas bájgúnár, hatalmas egóval - jaj annak, aki meg meri sérteni! Persze a vége tetszett, és tetszettek az állomásai is a történetnek, hiszen sokat mondó a két "fiatal csábító" főszereplőinkre gyakorolt hatása, de csak véletlenül arra járó kívülállóként tudtam szemlélni az eseményeket, magamban kitartóan kritizálva a szereplőket.

Azt viszont nem vitatom, hogy abban, ahogy főhőseink végül nagy nehezen egymásra találnak, van valami olyan báj, aminek emlékét mindenképp megőrzöm majd a filmből. Itáliából viszont szívesen láttam volna kicsit többet, úgy hallottam, gyönyörű hely a Comói-tó környéke.

3/5