Két óra nagyon hosszú idő ahhoz, hogy meggyőzzük magunkat az elengedés szükségességéről - főleg, hogy ez a meggyőzés nem is igazán következik be, inkább csak az idő és a várakozás feleslegessége ütközött ki. Jaj, nagyon hiányzott nekem az a kis plusz, ami pl. a Csodás álmok jönnek-ben olyan szépen benne van...
Persze attól még szép, bár kevéske a történet és gyönyörű a látvány. De ennyi, engem sajnos nem tudott igazán magával ragadni. Sajnos a legemlékezetesebb momentumok (pl. amikor Stanley Tucciban nagy meglepetésemre felismertem Stanley Tuccit; vagy annak a jelenetnek az izgalma, amikor a fiatalabb lány betörése után hajszál híján megmenekülve bizonyítékhoz jut) is csak csüngenek a levegőben anélkül, hogy a filmet kerek egésszé téve nagy élményként tudnám megőrizni az emlékezetemben.
3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése