2008. július 30.

Harcosok klubja

Amerika nagyvárosainak pincéiben egy titkos szervezet működik: ha egy éjjel az utca összes nyilvános telefonja összetörik, ők jártak ott; ha egy köztéri szobor óriás fémgömbje legurul talapzatáról, és szétrombol egy gyorsétkezdét, az az ő művük; ha egy elegáns bank parkolójának összes autóját rettentően összerondítják a galambok - az sem véletlen. Vigyáznak a leveleinkre, átveszik telefonüzeneteinket, kísérnek az utcán: és még csak készülnek a végső dobásra: a nagy bummra... Pedig az egészet csak két túlzottan unatkozó jóbarát találta ki: azzal kezdték, hogy rájöttek, nincs jobb stresszoldó, mint ha alaposan megverik egymást. Pofonokat adni jó. Pofonokat kapni jó. Számukra ez a boldog élet szabálya.
A történetet egy jól szituált, de cinikus és kiábrándult fiatalember meséli el. Nevét nem tudjuk, néha Jacknek (Edward Norton) hívja magát. Önismereti terápiás csoportokba jár, mégsem kerül közelebb valódi énjéhez és embertársaihoz. Véletlenül összeismerkedik Tylerrel (Brad Pitt), akiben felfedezi hiányzó tulajdonságait. Tyler egy különös, titkos társaság megalapításával próbál megszállottan úrrá lenni a világ káoszán. A Harcosok Klubjának híre hamar elterjed a túl hamar meggazdagodott menedzser nemzedék tagjai között, akik egyre intenzívebb élményekre várnak. Az egyetlen, aki a két rokonlélek közé ékelődik, egy nő. Marla (Helena Bonham Carter) kétségbe vonja Tyler erőltetetten férfias ideológiáját. (
port.hu)
Hogy ez mekkora film!! Imádom, egyik nagy kedvencem volt. Most láttam talán negyedjére, az unokatesómmal néztük meg, és ő is odáig volt. Ámult és bámult. Én a végén, a "nagy felismerés" pillanatában az ő arcát néztem fél szemmel, kíváncsi voltam a hatásra. Hát igen. Várakozásomnak megfelelő volt. Nem is lehet más, hiszen ez tényleg beteg egy film. :)
Amúgy pár éve olvastam a könyvet is, de az... kicsit más. A vége eleve más. Meg azért valljuk be, mégiscsak más olvasni, és más nézni. Már csak Brad és Edward miatt is. ;)
Amúgy nekem a vége kicsit olyan "közönségesbűnözőkfíling". Na mondjuk az ennyire nem ütős film, főleg így sok év távlatából, de ez a bizonyos rácsodálkozás ("óóó te jó ég, én ezt nem gondoltam volna, aztaaaaaaaaaaaa hogy 2 órája itt izgulok, erre tessék....... nahát") engem a Közönséges bűnözőkben ért először.
Szóval, összefoglalva: Harcosok klubja - akármikor, akárhányszor. Ha épp van hozzá kedv, van hozzá gyomor, és képes vagy befogadni a beteg hülyeségeket. És a vicc, hogy a végén kicsit talán el is gondolkozol.
5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése