Mamma Mia!

Még múlt héten, a bemutató napján láttam a filmet, és legszívesebben azonnal írni akartam volna róla, mert akkora élmény volt. :)

Kezdem azzal, hogy nem vagyok nagy ABBA fan, és nem a hetvenes-nyolcvanas évek slágereit hallgatom, főleg nem diszkó számokat. És gondolom ezzel sokan vannak ugyanígy. De olyan szerintem nincs, akinek ha azt mondják Money, Money, Money, ne ugrana be egyből a dal. És akkor még ott van a Waterloo, a Mamma Mia, vagy a Thank You for the Music is. Szóval szerintem ezeket mindenki ismeri, ha nem is névről, hát a dalok refrénjének első pár sorából biztosan.

Mint már írtam, a bemutató napján néztük meg a filmet, tehát RENGETEGEN voltak. A Kedvessel mentem, aki ott szörnyülködött, hogy hová keveredett, "ennyi nő között egy moziteremben - ennek csak valami rossz lehet a vége"... Persze, mert nem "fiús" film, nincs benne dirr-durr-piff-puff, sem fröcsögő vér, sem emberevő robotok, sem gyilkos zombik. (Na jó, azért nem ez a színvonal nála sem, de gondoltam kicsit eltúlzom a dolgot ;) ) Szóval, folyamatosan azt hallgattam tőle (persze csak viccesen évődve), hogy mennyire unatkozni fog, és hogy hozhattam el egy ilyen "nőcis filmre"... aztán persze, gondolhatjátok, akkorákat kacagott a filmen és olyan jókedvűen ültük végig azt a két órát, hogy hamar rájöttem, az egész csak rizsa volt. ;) Olyannyira, hogy azóta is ABBÁt hallgat, sőt, a legváratlanabb időpontokban kezdi el énekelni, és/vagy ragad karon és kezdünk el táncolni a konyha közepén a Mamma Mia-ra. ;)

Na, hogy a lényegre térjek, a film nagyon nagy volt. :) Tényleg rengeteg nevetés, de nem olyan hülyéskedős, hanem kedvesen vidám, mint maga a film. És akkor persze még nem beszéltem a gyönyörű görög sziget(ek)ről, ahol a film játszódik, a kedves karakterekről és a szuper színészekről. Hmmm, talán most mindent felsoroltam, ami egy jó filmhez kell, mert ugye a jó zene és az érdekes sztori már adott volt. :)

Nem tudom, mi van ezekben a zenés dolgokban, musicalekben, operettekben, de most, hogy visszagondolok, az elmúlt 2 nyáron is, összejött egy-egy ilyen élmény, szabadtéri színház, satöbbi, amikor egyszerűen el voltam telve ezekkel a művekkel. Vagy ezzel mindenki így van, csak én vagyok aki ritkán jut el ezekre az előadásokra? Hmm... bocsánat, megint elkalandoztam.

Szóval, annak ellenére, hogy én általában a drámát, a világmegváltó gondolatokat, a lassú haldoklást és az élet értelmén való töprengést középpontjába helyező filmeket tartom kedvenceimnek, mégis, a Mamma Miát nagyon élveztem. :) Jól van na, tudom, nem kell mindig keseregni... csak ezt mindig elfelejtem.

Bár ez már elég ismert, azért a sztoriról röviden: adott egy lány, aki nem ismeri az apját, de megtudja, hogy anyja anno három pasival is kavart, így meghívja az esküvőjére a három potenciális apa-jelöltet, "lesz ami lesz" alapon.

Azokon kívül, amiket eddig felsoroltam, számomra a legnagyobb élmény Meryl Streep volt. Hát igen, mióta láttam vele A szív hídjait, és bevallom, no, a végét végigzokogtam, tudom, hogy páratlan színésznő és nálam abszolút favorit. Mégis, meglepett (pozitív értelemben!!!), amit ebben a filmben produkált. 59 évesen spárgát ugrik az ágyról!! És még a balga, tingli-tangli, buliközpontú jelenetben is olyat alakít, hogy a tiniket simán lejátssza a vászonról!! :)

És akkor még nem is mondtam a lényeget: ez ám nem olyan film, hogy kiállítunk néhány csinibabát, aztán majdcsak tátognak valamit az ABBÁra. Nem. Itt kérem szépen Meryl Streep énekelt. DE MÉG HOGY!!! Láttam egy werkfilmet, amiben az együttes egyik tagja is nyilatkozott és elmondta, hogy bár ezeknek a hálivúdi színészeknek eléggé féltek a hangjától, de Meryl Streeptől már az első pillanatban elájult, de aztán később rájött, hogy nem kellett volna, mert ezt még simán tudta fokozni! Szóval még ő is (akinek nyilvánvalóan több hallása van, mint nekem) teljesen odavolt a hangjáért.
(A filmben azért ez nem mindenkiről mondható el, de ezt majd később.)

Meryl Streepben amúgy az a csodálatos, hogy nem tudom megmondani, mi benne a csodálatos. :) Én tényleg odavagyok érte, de én is, félve ugyan, ki merem jelenteni, hogy ez a nő fiatalon sem volt szép. Mármint, a szónak a megszokott értelmében. Nem néz ki úgy, mint egy modell, de, ami fontosabb, nincs is rá szüksége! Ő inkább érdekes, vagy különleges. Neki KISUGÁRZÁSA van! És ez sokkal fontosabb. Valami megfoghatatlan, valami magával ragadó. (Persze nem mondom, hogy ronda! Szeretnék én így kinézni majd ennyi idősen...)
Ezen kívül, rájöttem, hogy van neki az a sajátos kis kuncogó nevetése, sokszor még a tenyerét is összecsapja. Szerintem ez az ő sajátja, nem szerep, és biztos, hogy IRL is csinálja. :) Szóval szerintem egy iszonyú jófej nő lehet. :) Ez a kis nevetés meg az egész kisugárzása teszi őt utánozhatatlanná, kábé olyan ez, mint Meg Ryan és a locsi-fecsi, hebrencs szőkesége a romantikus vígjátékokban. Ezeket nem lehet nem szeretni. :)

No de lássuk a többieket, a fiúkat.
Elsőként egyből ott van Colin Firth. :) Óóó, Mr. Darcy! :) Nem tudom, hányan vannak így vele, de szerintem ha őt meglátjuk BÁRHOL, bármilyen filmben, az ember lánya máris elkezd a szája szögletében mosolyogni, somolyogni egy kicsit. :) Amúgy, bár nem koncentráltam külön erre, de itt Mr. Darcy biztos, hogy nem sokat van vizes ingben. Persze nem kell félni, többnyire kinyitott fehér ingben jön-megy, de a film végén, amikor mindenki vizes, ő bizony félmeztelen.
Persze itt is hozza a formáját. Hogy Bridget Jones-t idézzem: "mintha egy bazi uborkát nyomtak volna az ülepébe". Na, a film elején ilyen is a kis öltönyében, Londonból érkezvén. Aztán persze megváltoznak a dolgok és elhangzik a szájából az a mondat, amin azóta röhögünk: "légy spontán!" :D
És ami fontos még: ebben a filmben most azt is megtudtuk, hogy Mr. Darcy énekelni is tud, méghozzá elég jól! Én több szerepet adtam volna neki, de nem, nem csak azért, mert ő Colin és elfogult vagyok. ;)

... hanem azért is, mert Pierce Brosnan viszont nem tud énekelni. Ááá, komolyan, félelmetes szegény. :( Jobban jártunk volna, ha ő megmarad 007-esnek.
Egyébként a film legkomorabb (persze korántsem annyira komor) pillanata számomra a The Winner Takes it All környékén volt. Na, most képzeljétek hozzá, hogy még azon is aggódnom kellett, hogy Meryl Streep ott éneket a gyönyörű hangján, és áll mellette a 007-es és minden pillanatban félek, hogy kinyitja a száját! ... Aztán persze, elárulhatom, nagy megkönnyebbülés, hogy mégsem teszi.

Sokat írtam, és nemcsak a filmről. Röviden elintézhettem volna csak annyival: remek nyári film, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg. De számomra egy nagy élmény is volt, amit most jó volt felidézni. Rég mosolyogtam egy film közben ennyit és rég jöttem ki utoljára ilyen felszabadultam egy moziból.

Végezetül, még egy apró sztori: a film végén, a legeslegvégén, már a szereposztás alatt, még megy egy ABBA dal. Nos, a teremből kifelé lépkedve, még láttam, hogy voltak, akik a helyükön maradtak. Például egy fiatal nő a barátjával, épp mellettünk ülve. A fiú átölelte, a nő egész közel bújt hozzá, a szemébe nézett és csendesen énekelte neki a dalt. Aztán később, 3 idősebb barátnő mellett haladtunk el, és ők is együtt énekelték a számot.
Én ekkor már meg is hatódtam. Szerencse, hogy az arcomon még mindig a letörölhetetlen mosoly látszódott.

5/5