Amikor Nanny McPhee felbukkan a Brown-házban, a hét gyerek, akik alig egy esztendeje veszítették el az édesanyjukat, azonnal ellenséget látnak benne. Nem elég, hogy rusnya, azt gondolják róla, hogy gonosz, sőt, lehet, hogy egyenesen boszorkány. Egy szörnyű, ijesztő nevelőnő. Ám hiába akarnak borsot törni az orra alá, hogy ugyanúgy elűzzék őt is, mint azt tették az előző tizenhét dada esetében, a varázserejével szemben tehetetlenek. Minden kezd megváltozni és a házban egyszer csak minden úgy történik, ahogy Nanny McPhee szeretné. (port.hu)
Az alapfelállás valahonnan már nagyon ismerős: hypertermékeny, feleségjelöltek után kajtató apuci, hét égetnivalóan rossz gyerekkel, akik sportot űznek a nevelőnők elűzéséből. Komolyan, szinte már csak az kellene, hogy Colin Firth dalolni kezdjen és a nácik is megérkezzenek, hogy azt higgyem, ismét A muzsika hangját látom egy új feldolgozásban. De az első megtévesztő percek után rendeződik ám a helyzet és biztosak lehetünk benne, hogy ez a film inkább a vicces csínytevésekről és a csillogó szemű rosszcsont gyerekek "jó útra téréséről" fog szólni. (A gyerekek közül egyébként érdemes megemlíteni a nagy-nagy csillogó szemekkel néző, aranyos kisfiút, Thomas Sangstert, aki már az
Igazából szerelemből is ismerős lehet.) De ha még kétségeink lennének, a fent említett társasághoz a majdnem-apáca Julie Andrews helyett a szándékosan elcsúfított
Emma Thompson érkezik, bibircsókokkal és "csodatévő" görbebottal, hogy ezzel aztán új mederbe terelje az eseményeket.
Mint minden mesében, itt is számíthatunk a happy endre. Kapunk mellé még egy adag varázst, jó kis vizuális effekteket, szép látványt és egy félve, szép lassan kibontakozó szerelmi szálat is. Röviden:
egy jó kis mesét, egy jó kis kikapcsolódós, családi filmecskét. Aminek mellesleg Emma Thompson nemcsak főszereplője, hanem forgatókönyvírója is. Hoppá! Tudtátok, hogy az Értelem és érzelemnek is?
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése