Távkapcs

Van, aki irányítja az életét, és van, akit az élet irányít - tartja a mondás. Az egyetlen kivétel Michael Newman. Egy titokzatos feltaláló ugyanis megajándékozza az univerzális távkapcsolóval, melynek tulajdonosa előre-hátra járkálhat az időben, lelassíthatja a szembejövő nőket, és ha túlságosan zajosnak tűnnek, átmenetileg kikapcsolhatja a gyerekeit. Elbizakodottságra azonban semmi oka: nem volt még távkapcsoló a világon, mely egy idő után át ne vette volna az irányítást. És attól kezdve Michael kiszolgáltatottabb, mint valaha. A tét a családja, feleségével és a gyerekeivel való viszonya. (port.hu)

Elbőgtem magam egy vígjátékon, nem is kicsit. Vagy bennem van a hiba, vagy pedig ez a film nem teljesen az, mint aminek mondták.

Pedig eleinte nagyon is annak tűik. Adam Sandler most is pont ugyanolyan, mint az összes többi filmjében, amit eddig láttam, még a kamera előtti megjátszott idegbajok is csak a szokásosnak tűnnek. A poénok néha viccesek, néha viszont már túl durvák. Meglepetésként David Hasselhoff is feltűnik, na igen, mozifilmben ez azért elég ritka alkalom, de ezúttal szerencsére nem folytat diskurzust sem az órájával, sem az autójával. (Bár ki tudja, mi történt a forgatási szünetekben? ;) ) Kate Beckinsale pedig még női szemmel nézve is gyönyörű, a gyerekek aranyosak, az élet meg nehéz, de sebaj, ezen úgyis segít a frissen beszerzett csodakütyü. Szóval halad szépen minden az amerikai vígjátékokban megszokott útvonalon, de aztán persze egy ponton már érezni kezdjük, hogy meglesz még ennek az egésznek a böjtje. Aztán elkezdjük sajnálni is a főszereplő pasit és hirtelen már eszünk ágában sincs rötyögni a filmen. Sőt, lefagy a vigyor az arcunkról, mert kicsit azért ráismertünk saját felgyorsult életünkre és hátrahagyott fontos pillanatainkra is a nagy rohanás közepette.

Természetesen nem kell aggódnunk, a történet végén megkapjuk a happy endet, de sokkal-sokkal nagyobb dolog az, hogy a végén kicsit még könnyes szemekkel és óriási "Carpe diem!" érzéssel állunk fel a székből.

4/5