Benjamin Button különös élete

Nem mindennapi életet él Benjamin Button. Nyolcvan esztendősen született, az idő múlásával pedig egyre fiatalabb lesz. Bár fordított életpályát fut be, egyetlen dologban nagyon is hasonlít a hétköznapi emberekhez: ő sem képes megállítani az időt. Button 1918-ban látja meg a napvilágot New Orleansban, az első világháború befejezésének pillanatában, nevelőszülőknél nő fel, és hosszú élete egészen a huszonegyedik századig tart. A világ számos helyén megfordul, miközben felfedezi és elveszti a szerelmet, megtapasztalja a boldogságot és a szomorúságot. (port.hu)

Végre elmondhatom én is magamról, hogy láttam Benjamin Buttont és az ő különös életét! Rég készültem már rá, de az a 166 perces játékidő és a rossz kritikák mindig visszatartottak... Jó, tudom, félre az előítéletekkel, nem szabad eleve rosszat várva leülni mozizni. Azt hiszem, sikerült is megvalósítanom és most elmondhatom, hogy ez a film valójában nem is olyan rossz, mint mondják, bár sajnos nem is olyan jó, mint lehetne.

Kár, hogy nem ismerem Fitzgerald eredetijét, pedig ha A nagy Gatsbyhez hasonló stílusban íródott, akkor valószínűleg tetszene. De tényleg fel nem foghatom, hogy ha ez egy "short story" (a kiírás szerint ugyanis az), akkor mégis hogy tudták ennyire elhúzni? No mindegy, attól még az alaptörténet maga izgalmas és érdekes, csak hát sajnos nincs benne annyi, hogy végig fenn tudja tartani az érdeklődést - épp ezért hatalmas szerencse, hogy a film közepén Brad Pitt végre elkezd Brad Pitt-szerűen kinézni, így ha más nem, legalább ez leköti a női nézők figyelmét. ;) De tény, hogy egyedül a kíváncsiság az, ami rávesz a folytatásra.

Az az érdekes, hogy nekem rögtön három film is beugrott, amikről akár koppinthattak is a készítők; az más kérdés, hogy mindhárom klasszisosokkal jobb a Benjamin Buttonnél. Az egyik a Forrest Gump, ugyanis a kissé lassú Forrest narrációja és a felnőtt testben élő gyerek, illetve a gyerek testben élő felnőtt Benjamin néha kissé esetlen, néha kissé humoros megszólalásai között szerintem tisztán érezhető a párhuzam. A másik film A szív hídjai - erre a saját gyereknek, halálos ágyon/halálunk után előadott szívszorító "ilyen volt életem nagy szerelme" sztoriról asszociáltam. A harmadik pedig A kétszáz éves ember, melyre a két, első nekifutásra össze nem illő ember igaz szerelme emlékeztet.

Hát, többet nem nagyon tudok most írni erről a filmről; "frissiben" lehet, hogy jobb lett volna, de azóta sajnos elszállt az ihlet.
Azt hiszem, annyi fog csak megmaradni Benjamin Button-ről, hogy egy érdekes történet, rétestésztaszerűen elnyújtva, valahogy kicsit unalmas karakterekkel, de fel-fel törő érzelmekkel. Az arra hajlamosak meg is könnyezhetik (bevallom, pár könnyet én is elmorzsoltam a szemem alatt), de alapjában véve bosszantó, hogy ha már 166 percnyi osztatlan figyelmet és bizalmat szavazok egy filmnek, akkor csak ilyen kevéssé tud lekötni és magával ragadni. Kár érte, lehetett volna sokkal-sokkal jobb is, de ezt már az elején is írtam.

3,5/5