A manhattani virágbolt tulajdonos, Genevieve Gernier sajátos és szigorú randiszabályokat követ: összesen öt alkalommal találkozik egy férfival, hogy elkerülje az esetleg kialakuló kötődést, s így a csalódást és a fájdalmat. Amikor jóképű, kedves Greg Gatlin megveszi a közeli éttermet, azonnal megtetszenek egymásnak. Találkozni kezdenek, és az ötödik randevú után Genevieve úgy érzi, mégsem jó a maga kreálta szabály. Lehet, hogy felül kéne írnia szerelmi filozófiáját?
A Bazi nagy görög lagzi alkotói újra összehozták a főszerepelőket egy fergeteges romantikus vígjátékban. (port.hu)
Na most mondhatnám azt, hogy ó, ez egy bazi rossz film, de egyrészt olcsó poén lenne, másrészt meg pont a film bizonyítja be, hogy "bazi"-ból egy éppen elég. Nem is értem, hogy gondolhatták a film készítői, hogy elég csak összeterelni a Bazi nagy görög lagzi két főszereplőjét, rakni melléjük néhány tökéletesen kibontatlan, ennélfogva időnként érthetetlen, sőt, idegesítő karaktert, aztán pikk-pakk, magától megismétlődik a siker. Hát, nekem erről csak a svéd gyerekvers jut eszembe a negyedik osztályos olvasókönyvemből:
Ingrid Sjöstrand: A felnőttek furcsák néha
A felnőttek
furcsák néha.
Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.
furcsák néha.
Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.
Na de vissza a filmhez.
A sztori gyenge, azonnal kitalálható a vége, sőt, Genevieve különcködésének magyarázata is rögtön a film elején nyilvánvalóvá válik, egyedül csak neki kell ahhoz még egy teljes óra, hogy megértse. Lerágott csont az egész, minden eredetiséget nélkülöz, időnként pedig olyan poénok jönnek elő, amik nem is illenek oda. És ami még ennél is rosszabb: Nia Vardalos örökké mosolygó, sőt, szinte mosolyba torzult arca. Idegesítő, természetellenes és hiteltelenné teszi a "boldog szingliségről" szóló monológjait, pedig olyan jó lenne hinni benne legalább a film elején! John Corbett pedig... hát, a gyengén megírt szerepét leszámítva ő pont olyan, amilyen lenni szokott: nagydarab, kicsit esetlen, de cuki. :) Az pedig nagy kár, hogy a mellékszereplők karakterei olyan kis semmilyenek, mint azt már feljebb leírtam.
No de most, hogy minden rosszat összeszedtem a filmről, le kell írnom, hogy egyszer azért simán nézhető (ha alaposan lecsökkentett elvárásokkal állunk neki és semmiképpen sem egy második Bazi nagy görög lagzira számítunk), sőt, még kedves jeleneteket is felsorakoztat és vidám perceket is okoz, ha nem adjuk fel már az első kiszámítható klisé után a mozizást. Tőlem például az előre irányzott 2-2,5 pont helyett azért kap eggyel többet, mert tegnap este, miután véget ért a film és álomra hajtottam a fejemet, azon kaptam magam, hogy mosolygok és olyasmik járnak a fejemben, hogy még nem is csókolóztam igazán, hiszen nem döntött senki sem neki a parkban egy fának... :$ Szóval bármennyire is gyenge maga a film, talán mégis van benne valami, ami egy ramaty nap végét kicsit jobbá tudja tenni. Persze könnyen lehet, hogy ez erősen hangulatfüggő...
3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése