Ébren álmodó

Ki ne ábrándozott volna már arról, hogy kettős életet éljen? De míg mi csupán ábrándozunk róla, addig Marie Willis (Demi Moore) számára ez mindennapos valóság. Gondos családanya, aki egy festői szépségű francia falucskában neveli két elbűvölő kislányát, ugyanakkor ő Marty is, egy híres New York-i könyvkiadó energikus, talpraesett ügynöke. Mindketten tudnak a másik létezéséről, mivel ha Marie elalszik, akkor Martyként ébred fel és fordítva. A két merőben ellentétes szerep egész jól megfér egymással egészen addig, amíg közbe nem lép a szerelem. Marie beleszeret Williambe (Stellan Skarsgard), Marty pedig Aaronba. Ahogy a két kapcsolat egyre komolyabb lesz, úgy csúszik ki Marie és Marty lába alól a talaj. Vajon melyikük világa az igazi? El lehet-e egyáltalán élesen választani egymástól az álmot és a valóságot? És ha el is lehet, melyikre vágyunk igazán? (port.hu)

Rendkívül érdekes, izgalmas alapsztori, amit azonban nem hagynak szép lassan kibontakozni, hanem inkább rögtön az első pár percben úgy, ahogy van, elmesélik az egészet a buta nézőnek, hogy aztán másfél órán át kelljen tétlenül várnia, hogy végre ismét meglepődhessen valamin. Közben, az alapfelállás különlegességéből adódóan egyszerre két szerelmi szálnak is tanúi vagyunk, de nekem valahogy mindkettő olyan kis hiteltelennek tűnik... Szívesebben vettem volna, ha tényleg romantikusan szövődnek, nem pedig csak úgy durr bele, "szeretkezni akarok veled", oszt' ennyit az udvarlásról. De aztán eszembe jutott, hogy a nő fél élete álom, így hát nem is baj, ha az álmok összevisszaságában mutatják be a történetet - igen ám, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egészen a film végéig valóságnak hiszünk mindent, így ez az elméletem (és egyben a mentség) itt meg is bukott. Egyedül a történet vége volt érdekes, de az sem annyira, hogy a szék karfáját szorongattam volna az izgalomtól; szerintem inkább csak a kíváncsiság viszi rá az embert arra, hogy kivárja a befejezést. Olyan szempontból viszont igazán megéri a várakozás, hogy a készítők itt mégis csak megvillantottak valamit és megmutatták, hogy volt ám ötlet és mondanivaló a filmben, csak épp nem sikerült megfelelően, érdekesen, "fogyaszthatóan" tálalniuk...

Szóval a filmet röviden így jellemezhetjük: jó alapsztori, rossz kivitelezés, és ezen sajnos a színészek sem tudtak javítani. Demi Moore-on sokat gondolkoztam, simán lehet ugyanis, hogy neki kellett volna elvinnie a hátán a filmet, de igazság szerint az én szememben annyira gyenge volt, hogy még jelzőt sem tudok rá találni, csak annyit: semmilyen. :/ Viszont megállapítottam, hogy nagy a füle! Így legalább lett egy célcsoportja a filmnek: az önbizalom-hiányos lányok hada. ;)

Persze azért nagy kár a filmért... Sok-sok lehetőség lett volna ebben a történetben, csak épp valahogy nem tudtak mit kezdeni vele és hagyták elúszni az egészet...

2/5