Julie & Julia - Két nő, egy recept

Julie Powell egy harminc körüli írónő, akinek még nem sikerült bizonyítania. Munkája monoton és lehangoló, ráadásul köze sincs az íráshoz. A zajos, kopott lakás sem a szíve csücske, ahova barátjával nemrégen költöztek. Napjának egyetlen fénypontja az esti főzés. Kedvenc szakácskönyve és egy gyermekkori emlék ihleti meg arra, hogy egy év alatt megfőzze az összes francia receptet, amit az anyjától örökölt könyvben talál, s ezt az élményt meg is ossza másokkal saját blogján keresztül.
Julia Child egy negyven körüli nő, aki férjével épp Párizsba költözött. Nem igazán tudja mit is kezdhetne szabadidejével: tanuljon meg kalapokat varrni, vagy inkább a francia nyelvet sajátítsa el? Az biztos, hogy Párizst imádja, csakúgy, mint az ételeket.
Két nő, két különböző korban, ugyanazzal a szenvedéllyel talál önmagára a fenséges ízek, finom illatok és a francia konyha varázsán keresztül. Mert vajból sosem elég! (port.hu)

Miután ma este kb. két órán át sürögtem a konyhában, hogy iszonyú bonyolultan elkészítsek egy elég egyszerű ételt, úgy érzetem nem fog ártani egy kis gasztronómiai "továbbképzés" a vacsi elnyammogása közben, így végre-valahára megnéztem a Julie&Juliát.

Amikor nagyon várok egy filmet, de hónapokig nem jön el a megfelelő idő és hangulat kombináció a megnézéséhez, mindig előre félni kezdek, mert minél több idő telik el, az ilyen helyzet annál inkább kezdi magában hordozni a csalódás lehetőségét. De szerencsére most nem kellett csalódnom, mert ez egy nagyon kellemes, kedves, könnyed és szórakoztató film, arról nem is beszélve, hogy a bloggereknek még némi rejtett mondanivalót is tartogat. Meryl Streep ismét csodás, teljesen átalakul, minden porcikájával játszik és a videókból ismerős Julia Child bőrébe bújik - aki nem hiszi, járjon utána például itt. A másik főszereplő Amy Adams, akinek azt hiszem ez az első olyan szerepe, amiben tetszik is, amit csinál. Egyszerű és szerethető a karaktere, mintha csak egy barátnőnk lenne, sőt, szinte már Bridget Jones-ra is hasonlít néha, leszámítva persze azt az apró különbséget, hogy az ő levese nem lesz kék. :) Szóval a két szakácsnőnkben egyrészt közös az, hogy mindketten a helyüket keresik és útjuk egy ponton találkozik is (pedig igencsak eltérő személyiségek), másrészt pedig az, hogy egy-egy igazán kedves férj áll az oldalukon. Nekem Meryl Streep és Stanley Tucci párosa különösen nagyon tetszett, valahogy így képzelem el azt, hogy milyen lehet egymás mellett megöregedni valakivel...

Hát, ha eddig nem szerettem volna főzőcskézni, ez a film tuti meghozta volna hozzá a kedvemet. De persze ez nem jelenti azt, hogy szakácsműsor lenne, mert szerencsére a történet mindkét szála végig ügyesen lavírozgat a különféle műfajok határai között, a végeredmény így nem lesz sem főzőcske-műsor, sem vígjáték, sem romantikus sztori, sem pedig dráma. Egyszerűen csak mindből egy kicsi, hogy végül az elegy "pont jó" legyen. Nekem tetszett, igazán jó kikapcsolódás volt. :)

5/5