Bűbáj

Giselle-t, a szépséges hercegnőt a gonosz királynő száműzi a varázslatos, dalokkal teli rajzfilmvilágból. Ennek következményeként a lány a mai, modern Amerikában találja magát. Giselle először elborzad New Yorktól, melyben feje tetejére állnak a mesevilágban ismert tételek. Azután találkozik Roberttel, a válóperes ügyvéddel, aki kisegíti a bajból, és akibe lassan, de biztosan beleszeret. Igaz, hazájában már eljegyezte őt Edward herceg. A dolgok összekavarodnak, amikor megjelenik a herceg, ráadásul a gonosz királynő is New Yorkba érkezik, hogy a hercegnő életére törjön. (port.hu)

Elolvastam ezt a port.hu-s ajánlót és máris belém hasított ennek a múlt hétvégi nagy "filmélménynek", ennek a "bűbájos" cukiságnak az emléke... talán egy szike erejével. (Ugye érződik a gúny?)

A film nem az én ötletem volt, de engem is érdekelt, csupán egyetlen dolog miatt, ami (vagyis aki) nem más, mint dr. Derek Shepherd. ;) Hát igen, a Grace Klinika "doktor álompasi"-ja (becsületes nevén: Patrick Dempsey). De nem tudom, valahogy még benne is csalódtam. Meg az egész filmben, úgy, ahogy van. Mert Derek mit csinál? Hát csak "derekesen" néz, semmi több. A film meg... nem is tudom. Inkább volt idegesítő, mint szórakoztató.

Mert jó, aranyos rajzfilmföldön járunk, a királyfi és a hercegkisasszony egymásba szeretnek, fél nap után jönne az esküvő, de a gonosz mostoha elküldi a hercegkisasszonyt a valóságba. Ő meg jól eltéved, elcsatangol. a királyfi meg utánamegy, hogy megmentse. A mostoha meg egy gonosz, pufi fickót is utánaküld, három mérgezett almával, hogy eltegye láb alól. A hercegkisasszony közben összetalálkozik a rámenős, szívtelen válóperes ügyvéd Derekkel Roberttel, aki egyedül neveli kislányát, de úgy, hogy mesekönyv helyett is híres emberekről szólót vesz neki, mert szerinte a mese és a varázsvilág hülyeség.

Na és ugye most mindenki meglepődik, ha elárulom, hogy egy nap alatt a hülye, vinnyogós elvarázsolt hercegkisasszony miatt "kicserélődik" a pasi (de ennek ám nem látjuk nyomát, nincs átmenet, csak egyik jelenetről a másikra megtörténik és kész...), szépen egymásba szerelmesednek, a mesebeli herceg meg elmehet a fenébe. Pedig ő énekel is, meg minden. :D

Na jó, azért voltak benne jó poénok. ÉS: egy aranyos mókuska. (Egy Disney-filmben nagyon meglepő, mi?) De valahogy nem tudtam teljes szívemből derülni a mesebeli herceg felültetésén, illetve, ha még nem mondtam volna: Dereknek Robertnek is van ám menyasszonya... És szerintem, ami még hibádzott a filmben: a kislánynak alig volt szerepe, szinte alig láttuk.

Összefoglalva elmondhatom, hogy bár voltak kedves percek a filmben, engem többnyire mégis idegesített. A történet vége meg kitalálható, bár, hozzáteszem, én végig reméltem, hogy valami más lesz, mert így minden túl egyszerű lenne... Igaz, a mesékben általában egyszerű szokott lenni a megoldás.
Felmerül persze megint a kérdés, hogy nem lehet-e minden kötözködésemet annak betudni, hogy nem az én korosztályomnak készült a film? Hm... szerintem nem. A régi, jó, klasszikus Disney filmeket szerintem minden korosztály élvezné.
Van egy másik kérdés is, de az rám nézve kevéssé hízelgő: mi van, ha már én vagyok annyira megfertőzve a modern, törtető világ által, hogy kihalt belőlem minden tündi-bündiség és nem hiszek a varázslatban? :$

(Érdemes még több képért ide ellátogatni: klasszikus mesefilmek és a film jelenetei vannak párba állítva. Hozzáteszem, engem a film közben ezek a jelenetek (többnyire) kicsit sem emlékeztettek a mesékre...)

2/5