2008. augusztus 15.

Szívem érted RAPes

Ez is csak egy sablon ámérikai tinifilm, de ma ez akadt kezembe, mikor filmbe akartam menekülni bánatomból, úgyhogy újranéztem. Immár harmadjára.
A hivatalos ajánló: Két külön világból, két külön kultúrából érkeztek. Ám minden különbözőségük ellenére közös bennük egy szenvedély - a tánc! A film rendkívül népszerű hip-hop és rhythm & blues zenéje hosszú hetek óta az amerikai lemezlisták élbolyában arat.
Sara, a középosztálybeli, kisvárosi lány arról álmodik, hogy a balettnek szenteli életét. Ám édesanyja halála után örökre el akarja felejteni ezt az álmot. Apjához költözik Chicagóba, szűkös körülmények közé, és megpróbál beilleszkedni a gimnáziumi - jobbára fekete - fiatalok közösségébe. A helyi táncklub legmenőbb arca, a vagány Derek egész más ütemre táncol - a hip-hop lüktető ritmusára. De így sem kell sok hozzá, hogy szemet vessen a szomorú szőke szépségre. Amikor kiderül, hogy mindketten imádják a táncot, arra is rájönnek, hogy egymáshoz szintén szoros szálak fűzik őket. Ám a két fiatalnak nem csak a köztük lévő különbségeken kell úrrá lenniük, hanem barátaik és családjuk ellenállásán is, ha azt akarják, hogy szerelmük maradandó legyen.
 
(port.hu)
Legelőször azt szeretném leszögezni, már a címmel kapcsolatban, hogy, úgymond "törjön le a keze annak, aki ilyet le mert írni" - hogy gimis suliújság kiadómat idézzem. Ki volt az az okos, aki az eredeti címet (Save the Last Dance) így fordította le? Mert értem én, vicces akart lenni, de, szerintem, sok minden van ebben a filmben, de rap az aztán nincs. Legjobb tudásom szerint ugyanis a rap és a hip-hop az két nagyon különböző dolog.
A továbbiakban is kötözködni szeretnék: csak nekem fura, hogy a főszereplő Julia Stiles, aki egy hiper-szuper tehetséges balerinát alakít, nem igazán egy törékeny balerina alkat? Arról nem is beszélve, hogy a statiszták kb. háromszor olyan magasra emelik a lábukat, mint ő.
Na, most hogy a szokásos piszkálódást letudtam, elárulom: szeretem ezt a filmet. Azt nem tudom, miért tetszik, de tetszik. Talán az apró gesztusok miatt. Tetszik a lány apja a film végén, ahogy izgalmában a kalapjával babrál, tetszik az, ahogy a suliban befogadják az új lányt, tetszik az, ahogy a srácot először leseggfejezi, majd együtt táncolnak, majd megtanítja neki a "hip hop életérzést".
De legjobban, rám jellemző módon, na mi más is tetszene, mint a küzdés, az, hogy harcoljunk az álmainkért, az, hogy a kudarc, a mély fájdalom, a bukás után is fel lehet állni, és az, hogy álljunk ki egymás mellett. (Na jó, elismerem, kicsit túl drámaian fogalmaztam...)
Szóval, nekem tetszik ez a film. Még azon is túl teszem magam, hogy a balerinának kétszer olyan vastag a combja, mint nekem.
Bevallom, olyannyira tetszik, hogy máris "úton van" a második része... (amiről most tudtam meg, hogy létezik...)
5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése