Egy cipőben

Most utánanéztem, és rájöttem, nem az én tévedésem volt, hogy vígjátéknak gondoltam a filmet. A neten is azt írják róla, pedig szerintem nagyon nem az. Szerintem egyszer sem nevettem olyan nagyon rajta. De (talán épp ezért) tetszett. Épp ilyen kicsit gondolkozós filmre volt szükségem.

Mert jó, oké, van két testvér, két lány, akik csak a cipőjük méretében hasonlítanak egymásra, egyébként olyanok, mint tűz és víz. Jól össze is vesznek, mikor a bulimaca ágyba bújik a nővére pasijával. Aztán még le is kövérdisznózza. Komolyan, idáig tiszta vígjáték, nem?

Aztán később kiderül, hogy nem csak a cipőjük méretében hasonlítanak. Igenis, közös a múltjuk, közös a gyerekkoruk, közös a családjuk, annak minden problémájával együtt.

Igazából szerintem semmi vígjátéki sincs benne. Sőt, annyira nem is nőcis, mert ugyan ott az a szekrény, tele cipőkkel, mégis, alig látunk belőle valamit. Ez itt nem szexésnyújorkos cuccparádé. Persze, lehet, hogy szívesen nézegettük volna és ezzel enyhíthették volna egy-egy jelenetben a feszültséget, de szerintem itt nem ez volt a cél. Meg, valahogy így is kicsit hosszúra nyújtott már a film, több, mint 2 órás. (Most komolyan, már ez alapján is, hogy hihette valaki, hogy ez vígjáték??)

Persze van benne szerelmi szál, de nem az viszi a filmet. Sőt, bár kedves és aranyos, és együtt örültem a főszereplőnővel, mégis, ez a szerelem is csak visszakanyarította a történet fonalát a családi gondokhoz.

A film hossza engem nem zavart, viszont egy dolog kissé idegesített: értem én, hogy Cameron Diaznak hitelesen kellett hozni ezt a buliból buliba, egyik pasi karjából a másikba eső macát (tingli tanga, ahogy az egyik néni mondja rá később), de könyörgöm, mért kellett ehhez az is, hogy az összes melle ki legyen pakolva állandóan? :/ Pl. még egy beszólás rá: "Bélyeget ragaszt a fenekére és azt nevezi fürdőruhának?" :)

De essen pár szó a komoly, fölnőtt, jogász nővéréről is: ő Toni Collette. Ismerős az arca, hiszen ő volt Muriel a Muriel esküvőjében, ő volt az anya A család kicsi kincsében. de most nézem a Neten, miben játszott még. Jé, láttam már az Egy fiúról c. filmben, a Hatodik érzékben és az Az órákban is. A Hatodik érzék nagyon meglepett. De, ami még furcsa ezen kívül: Este, Kislány, nagylány, Emma: ezek mind itt vannak mellettem (többek között), megnézésre várnak, és ő mindben szerepel.
Na, de visszatérve ehhez a nemvígjátékhoz: Toni Collette szerintem jót alakít benne. De furcsa nő ám, picit talán azt tudom elmondani rá, mint Meryl Streepre: nem szép, inkább érdekes. Na jó, helyenként szinte csúnya is. De például a szemüveg szerintem nagyon jól állt neki.

És, majdnem elfelejtettem: pár szó a mellékszereplőkről. Krónikus sorozatfüggőként elmondhatom, hogy örültem, mikor ismerős arcokat láttam meg: bár nem nagy szerepek, de szerepelt benne a Grace klinika "új" szívsebésze, Dr. Hahn (furcsa volt ezt a morcnak megszokott nőt szőke bongyor hajjal látni, fagyit eszegetve, ruhástól ágyban fekve, lelkizni a barátnőjével), és a Született feleségekből Susan exférje, aki hozta a sorozatból megszokott formáját.

Összességében, szerintem jó volt a film. Nem világmegrengető, de nem is egy gügye ebéd után punnyadós vígjáték. Kicsit elgondolkoztatós, de mégsincs semmi fellengzős, nyálas duma (Még kísért George Clooney szájából az a bizonyos "a szerelem jó!" monológ. Bloááááá).
Nekem ugyan nincs testvérem, de valamennyire mégis át tudtam érezni a filmet, hiszen elgondolkoztat családról, kapcsolatokról, életről.
Szóval örülök, hogy tegnap alvás helyett inkább ezt a filmet választottam.

4/5