2008. augusztus 16.

Save the Last Dance 2.

Nos, most az eredeti címet írtam, tekintve, hogy ebben aztán még annyi rap sem volt, mint az előzőben. ;)
Nem akarok sokat írni róla, elég felejthető kis filmecske. Az első jobban tetszett. Azt hiszem, ebben pont azok az apróságok hiányoznak, amik az elsőt olyan kedvessé, a többi zenés tinifilmtől különbbé tették.
Az első részben ugye a balettos leányzó bekerül egy hip-hoppos környezetbe és átveszi az "életérzést", beleviszi a táncába, mint "kortárs elemeket".
A második részben a lány már a menő, legtutibb balettakadémián tanul, mert az álma az, hogy príma balerina legyen. De a hip-hoptól sem akar elszakadni. És persze mindkettőben hyper-szuper tehetséges. (Ja, peeersze... ;) ) Csak persze a szigorú balett tanára örökké cseszteti, így jön a nagy szenvedés, meg az, hogy dönteni kéne...
Én sajnos ezzel a sztorival nem tudtam azonosulni. Végig az az érzésem volt, hogy: "Kislány, essen már le, hogy egy fenékkel két lovat nem tudsz megülni!".
És akkor arról a szenvedésről még nem is szóltam, hogy az első részben megszerzett, megszilárdított szerelemnek itt már nyoma sincs, ellenben a lány már első nap belebotlik az újabb "nagy Ő"-be...
Az tény, hogy ez az új főszereplő lány ügyesebb táncos, mint szegény Julie Stiles. (A főszereplő srác is helyesebb. ;) ) Színésznek viszont elég vinnyogós. A sztori meg... hát az is olyan, amilyen. Ez egy MTV produkció, szóval a párbeszédek is ennek megfelelő színvonalúak, ne várjunk tőle mást.
2/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése