Régi kedvencem ez a film, tegnap az Olimpia miatt néztem újra: emlékeztem ugyanis a film hangulatára (a részletekre kevésbé), és most, a közvetítéseket nézve, újra felidéződött bennem.
Nem ért csalódás. Még mindig nagyon tetszik, még most is csak javasolni tudom mindenkinek. Mert jó, aláírom: van benne kevéske amerikai szirup. (Mondjuk engem ebben a filmben még ez sem zavar. Félreértések elkerülése végett: nyáladzás nincsen!!!) És nyilván, ezer óriási sportegyéniség van, akinek filmet lehetne készíteni az életéről. Ez most Steve Prefontaine-éről szól, a német származású, amerikai közép- és hosszútávfutóról, aki egyetemistaként versenyt versenyre halmozva nyert, rekordokat döntött, nagy közönségkedvenccé vált, majd 24 évesen váratlanul meghalt.
Számomra a film egy huszonéves srácról szól, a küzdésről, a győzni akarásról, az önbizalomról, a fájdalom leküzdéséről, az elszántságról, arról, hogy kigondol, megálmodik valamit, és hisz benne, küzd érte, megtesz mindent, amit erejével bír, sőt, annál is többet.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése